Dr. Bari Ferenc, aki 1938.06.02 napján Nagybaracskán született. Édesapját nemsokkal megszületése előtt tragikus körülmények között elveszítette. Szülői háza a Somogy megyei Babócsa településen volt, azonban kisgyermekkorában sokat tartózkodott Csátalja és Nagybaracska településeken, nagyszüleinél nevelkedett.  Közvetlen részese volt az 1944 november 13-i hajszál híján tragédiába forduló nagybaracskai eseményeknek, amikor is délvidéki partizánok közel 2000 nagybaracskai lakost állítottak a templomkertbe, megásva tömegsírjaikat, hogy gépfegyverekkel kivégezzék őket egy banális félreértés miatt. A vérengzés egy éppen arra járó szovjet katonának hála elmaradt, így az akkor 6 éves Ferenc is megmenekült. Általános iskolát Babócsán járta ki, majd a középiskolát a Bajai Türr István Középiskolában. Mindeközben rendszeresen futballozott. A középiskolai érettségit követően a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán kezdte meg jogi tanulmányait. Pécsett ismerte meg későbbi feleségét, Ilonát.  Az egyetemi évek alatt a PEAC-ban futballozott. Az egyetemi nyári szünidőket  Balatonalmádiban töltötte itt felszolgálóként kereste zsebpénzét a Kuckó étteremben. Joggyakorlatát Veszprémben teljesítette.

Az egyetem abszolválását követően ügyészi állást kínáltak részére Ózd településen vagy Szombathelyen, választása szerint. Végülis Szombathely város mellett döntött, Dr. Szabó Péter, akkori Megyei Főügyész hatására.

Aktív jogászi, ügyészi tevékenységét 1962.08.01.-től egészen 1965.04.07.-ig a Szombathelyi Városi-Járási Ügyészségen fogalmazóként kezdte meg. Aztán 1965.04.08.-tól 1965.07.15-ig a Körmendi Járási Ügyészség ügyészeként dolgozott, ezt követően ismét Szombathely következett 1965.07.16.-tól 1968.02.15.-ig. Ezt követően 1968.02.16. napjától egészen 1968.07.10. napjáig megbízott vezetőügyész, majd 1968.07.10. naptól egészen 2008 év 06 hó 02. napjáig (nyugdíjazásáig) vezetőügyészként tevékenykedett Sárvár településen. 2001 év 06. hónap 08. napján részesült Kozma Sándor díjban.

2008 év 06 hó 02. napjától egészen 2021 év 10 hó 07. napjáig (haláláig) a Vas Megyei ügyvédi Kamara tagja, mint ügyvéd sárvári székhelyű ügyvédi irodával. Ügyvédi tevékenysége során polgári-és büntetőügyekkel foglalkozott. Működése során  - egyik kiemelést érdemlő, és mindenképp a jogalkalmazó tevékenységet formáló - ügye egy alkotmányjogi panasz alapján - mint indítványozó - az Alkotmánybíróság által hozott 8/2013. (III. 1.) AB határozat, amely határozat elvi éllel szögezi le, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy „a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 48. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelti kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesítsék, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.”

Ügyvédi munkája során is figyelemmel volt a társadalomban jelenlévő vagyoni eltolódásokra, így indokolt esetekben a „pro bono ügyek” praxisában rendszeresen jelen voltak.

Személye pótolhatatlan, amely hatalmas űrt hagy. Isten nyugosztalja!